The Veil

A háttértörténet

A történet egy Ezervíz nevű kikötővárosból indul, ahonnan még talán a történet kezdetén is folyamatosan indulnak a hajók délre.

Ti is fölszálltatok e hajók egyikére, akár szerettetek volna útra kelni, akár nem… A baljós előjelek ugyanis, melyeket az igazán babonás népeken kívül csak a rúnamágusok vettek komolyan, az elmúlt hetekben testet kezdtek ölteni, míg végül — egy talán soha véget nem érő éjjelen — eget-földet rengető mennydörgés és hamueső közepett elérkezett a végítélet — vagy valami ahhoz nagyon hasonló. Ezervízben lángra kapott még a kikötő is, ahogy hajótok, a Veszett Sirály karavella kifutott, fedélzetén kétségbeesett családokkal, magányosan szorongó emberekkel, rosszarcú kikötői söpredékkel és sötét kámzsák rejtekébe burkolózó idegenekkel. Hogy mi lett a városban maradottakkal, a később indulókkal, a halogatókkal, azt talán sose fogjátok megtudni, de az utolsó pillantásotok, mielőtt az éktelen vihar és fekete pernye keveréke elhomályosította volna látásokat, egy hatalmas, alaktalan árnyat látott vetülni a káoszba fulladt, lángoló kikötő fölé.
..
A Veszett Sirály nevéhez méltó sebességgel szelte a háborgó tengert, pontos úti célját veletek, egyszerű utazókkal nem közölték, csak annyit mondtak, délre kell menekülni, a Vad Földekre. A Vad Földekre, melyekre civilizált emberek még soha nem jutottak el, vagy ha el is jutottak, onnan élve vissza nem tértek, csak szellemük árnya kísértett a víz felett, ködös éjszakákon. De még ez a bizonytalan, fenyegető cél is lehetőséget kínált a túlélésre: a hajót fegyverekkel, ellátmánnyal és nem utolsó sorban ivóvízzel jól felszerelték, az utasokat pedig a legszükségesebb személyes tulajdonokat leszámítva megfosztották mindezektől.

Teltek-múltak a napok, s az út során, bármennyire is viszontagságosak voltak a körülmények, megismerkedtetek a hajó különös száműzötteivel, és ahogy teltek-múltak a napok, magatok mögött hagyva az összeomló Öreg Földet, kezdtetek beletörődni sorsotokba, hogy egy új világ felfedezői lesztek, sosem látott népekkel, ősi, nyers mágiával, legendák szülte rémségekkel kell majd megküzdenetek a mindennapi létezésért. Ám bolyongásotok második hetében olyan haragos vihar kerekedett, melynek ereje az ezervizihez fogható, még ha a zúgó fellegek nem is hánytak hamut.

A tengerészek hol Nimuéhez, a vizek istennőjéhez, hol a Vadóchoz, a természet szeszélyéhez imádkoztak, de az emberek istenének, Engrimnek vagy az elfek főistenének, Kinthas-nak a nevét is vitték a dühös szelek, ám olybá tűnt, mindhiába. Három napon át dúlt a vihar, három napig bírta lélekkel a konok karavella, mígnem egyszer csak fülsüketítő csattanással a fővitorlájába csapott villám, megsemmisítve az éledező reményt és terveket… no meg a legénység java részét. A Veszett Sirály így hát már nem délre, kalandos vizekre, hanem hullámsírba tartott, utasai pedig az örök sötétségbe.



Szürke homokos tengerparton tértek magatokhoz, hármótok mellett valószínűleg mások is életben maradhattak, és hozzátok hasonlóan a ki tudja honnan előbukkant szigetre?… szárazföldre?… vetődhettek. Bár az ég felhős, barátságos felhőkkel teli, a tenger is nyugodt, itt-ott visz a víz fadarabokat, átázott csomagokat… testeket.

Comments

Trix

I'm sorry, but we no longer support this web browser. Please upgrade your browser or install Chrome or Firefox to enjoy the full functionality of this site.